Zajszabályok társasházakban: hogyan éljünk békében a szomszédokkal?

A társasházi élet egyik leggyakoribb és legkényesebb eseménye a zajból eredő konfliktus. Amikor több tucat vagy akár száz lakás van egyetlen épülettömbben egymás felett és mellett, a hangok elkerülhetetlenül átjárnak a falakon, a mennyezeteken és a padlókon. A lépések zaja, a zene, a fúrás, a késő éjjeli hangos társaság, a gyereksírás, a kutya ugatása mind-mind olyan tényező, amely megmérgezheti a szomszédok közötti viszonyt, ha nincs megfelelő keretrendszer és kölcsönös tisztelet az együttéléshez. 

Ebben a cikkben végigvesszük, hogy milyen zajokra vonatkozó jogszabályi háttér érvényes Magyarországon a társasházakra, mit tehet valaki, ha zavarják a szomszédok, és hogyan lehet megelőzni a konfliktusokat, még mielőtt azok elmérgesednének.

A zaj, mint társadalmi jelenség a városi életben

A városiasodás előrehaladásával egyre több ember él sűrű beépítettségű környezetben, ahol a magánszféra fizikailag korlátozott. Egy panelház vagy újabb építésű lakótömb esetén az épület szerkezete önmagában meghatározza, hogy mennyi hang jut át egyik lakásból a másikba. A régebbi, vékony belső falakkal épített házakban még egy normál hangos telefonbeszélgetés is hallható a szomszédban. Az újabb, hangszigetelt épületek sem nyújtanak teljes védelmet, ha valaki gépi bontást végez vagy hangosan hallgat zenét, könnyen megeshet, hogy a szomszédja is hallja.

A zajprobléma nem csupán kényelmi kérdés. A tartós zajterhelés bizonyítottan egészségkárosító hatással járhat, ugyanis 

• ronthatja az alvásminőséget, 
• növelheti a stresszhormonok szintjét, 
• hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához, 
• és hosszú távon a mentális egészségre is negatívan hathat. 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatásai szerint az éjszakai zajterhelés különösen ártalmas, és 40 dB feletti értékeknél már számolni kell egészségügyi kockázatokkal. Éppen ezért a zajszabályozás nem csupán adminisztrációs kérdés, hanem közegészségügyi szempont is.

Mit mondanak a hatályos jogszabályok?

A társasházi törvény és a lakhatás nyugalma

A társasházi jogi keretet Magyarországon a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) adja meg. A törvényt a legutóbbi jelentősebb módosítás 2025. január 1-jén érintette a 2024. évi LXXXV. törvény alapján.

A Tht. kimondja, hogy a társasházban minden tulajdonostárs köteles tiszteletben tartani a többi lakó nyugalmát és a közösségi együttélés szabályait. A törvény 18. §-a alapján a társasházi közgyűlés határozhat arról, hogy egy nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltozott használatához adott hozzájárulás feltételeként a lakhatás nyugalmát, különösen a zaj- és rezgésvédelmet, illetve a lakókörnyezetet veszélyeztető tevékenységek megelőzését, biztosítani kell, figyelembe véve a vonatkozó külön jogszabályok előírásait is.

Fontos kiemelni, hogy a Tht. nem csupán a tulajdonostársakra vonatkozó kötelezettségeket rögzít, hanem a bérlőkre is kiterjeszti a nyugalomra vonatkozó elvárásokat. A bérbeadó felelős azért, hogy a bérlő is betartsa a társasházi együttélési szabályokat, és szükség esetén a bérbeadó kötelezhető a bérlő magatartásából eredő jogsértés megszüntetésére. Ez a rendelkezés különösen az Airbnb-típusú rövid távú kiadásoknál válik fontossá, ahol a lakó folyamatosan cserélődik, és az újabb és újabb vendégek nem feltétlenül ismerik a ház belső szabályait. A közgyűlés emellett a Szervezeti és Működési Szabályzatban (SZMSZ) meghatározhatja azokat az eljárási lépéseket is, amelyeket a közös képviselőnek követnie kell zajpanasz esetén, például:

• kötelező írásos felszólítás, 
• határidő kitűzése a jogsértő magatartás megszüntetésére, 
• és a hatóság értesítésének feltételei.

Ezekkel egyértelművé tehető a számonkérhetőség rendje a közösségen belül.

A Szervezeti és Működési Szabályzat és a házirend szerepe

A Tht. felhatalmazása alapján minden társasházi közösség saját Szervezeti és Működési Szabályzatot alkothat, amely részletesen szabályozhatja a zajjal kapcsolatos magatartásokat. Az SZMSZ-ben és az azt kiegészítő házirendben határozható meg például 

• a csendes órák időkerete, 
• az építési munkák megengedett ideje, 
• a zenehallgatás hangereje, 
• az állattartással kapcsolatos elvárások, 
• sőt a közös területek használatának módja is.

Ahol az SZMSZ pontosan rögzíti ezeket a szabályokat, így könnyebb mind a közös képviselőnek, mind a lakótársaknak hivatkozni egy konkrét pontra. Ahol viszont nincs ilyen szabályzat, vagy az nem tér ki a zajjal kapcsolatos kérdésekre, ott a magasabb szintű jogszabályok az irányadók.

A környezeti zajvédelemről szóló rendelet

Magyarországon a zaj- és rezgésvédelem átfogó keretét a 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet biztosítja a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról. Ez a rendelet a 2024. január 1-jétől hatályos, és tartalmazza a lakóterületekre vonatkozó zajterhelési határértékeket.

A rendelet két alapvető időszakot különböztet meg: a nappali (általában 6:00–22:00) és az éjjeli (22:00–6:00) időszakot, és mindkettőre eltérő zajterhelési határértékeket állapít meg. Az éjjeli határértékek értelemszerűen szigorúbbak, hiszen az emberi szervezet az alvás ideje alatt különösen érzékeny a külső ingerekre.

Lakóterületen, az épületen belüli zajtól védendő helyiségek (hálószobák, nappalik, gyerekszobák) esetén a megengedett értékek a következőképpen alakulnak:

• Nappal (6:00–22:00): 35–45 dB,
• Éjjel (22:00–6:00): 25–35 dB.

A pontos határérték minden esetben attól függ, hogy milyen típusú zajról van szó. A rendelet külön kezeli a következő típusú zajokat:

• Üzemi zaj
  Ide tartozik például egy vállalkozás gépeinek, berendezéseinek hangja, a kültéri klíma egység zúgása vagy egy vendéglátóhely szellőzőrendszerének zaja. Az üzemi zajforrások esetén a határértékek betartásáért az üzemeltető felel, a hatóság pedig határozatban kötelezheti az üzemeltetőt a zajszint mérséklésére.
• Közlekedési zaj
  Elsősorban a közúti forgalom, a vasút és a légi közlekedés okozta zajterhelés tartozik ebbe a kategóriába. Ez a zajforrás általában nem egy konkrét szomszédhoz köthető, hanem az épület elhelyezkedéséből adódik. Mérséklése főként műszaki megoldásokkal, például zajvédő üvegezéssel, homlokzati hangszigetelő burkolattal lehetséges.
• Építési zaj
  A bontás, fúrás, kalapálás és az egyéb gépi munkavégzés zajára vonatkozó előírások jellemzően a legszigorúbb időbeli korlátokat tartalmazzák. Az építési zaj természeténél fogva átmeneti jellegű, ugyanakkor intenzitása rendkívül magas lehet. Ez okból kifolyólag a rendelet és számos önkormányzati előírás pontosan meghatározza, hogy ilyen tevékenység mikor végezhető lakóterületen.

Emellett az adott terület övezeti besorolása is befolyásolja az alkalmazandó értéket. Ez azt jelenti, hogy egy forgalmas városi lakóövezetben más határérték érvényes, mint egy csendes kertvárosi területen.

A hatósági eljárás menete

A zaj- és rezgésvédelmi hatósági jogkört általános esetekben a települési önkormányzat jegyzője gyakorolja, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője, illetve bizonyos ügyekben a fővárosi főjegyző. Ez azt jelenti, hogy ha valaki zajvédelmi panasszal kíván élni, első körben nem rendőrséghez vagy országos hatósághoz kell fordulnia, hanem a helyi önkormányzathoz.

A hatóság hatásköre azokban az esetekben érvényesül a leghatékonyabban, amikor a zajforrás üzemi jellegű és tartós, például ha egy bérelt lakásban rendszeres rendezvényeket tartanak, ha egy vállalkozás gépi berendezése folyamatosan meghaladja a megengedett hangszintet, vagy ha egy kültéri klíma egység zúgása éjszaka is zavarja a szomszédokat. Ilyenkor a hatóság helyszíni ellenőrzést rendelhet el, zajmérést végeztethet, és szükség esetén határozatban kötelezheti az üzemeltetőt a határértéknek megfelelő hangerő biztosítására, illetve bírságot is kiszabhat.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy az egyszeri, alkalmi zajok hatósági kezelése nehezebb, mivel a helyszíni mérés jellemzően nem tud lépést tartani az eseménnyel. Ezekben az esetekben a közvetlen kommunikáció vagy a rendőrség közreműködése lehet célravezetőbb megoldás.

Önkormányzati rendeletek

A helyi zajszabályok szintje szintén meghatározó. Számos önkormányzat önálló rendeletet alkotott a helyi zajvédelemről. Ezek tartalmazzák például, hogy lakóépületben 

• mikor szabad háztartási gépeket, fúrógépet, fűnyírót vagy egyéb zajt okozó eszközt használni,
• mikor megengedett a hangosabb zene a rendezvényeken, 
• és hogyan kell eljárni a panaszok esetén. 

Ahol az önkormányzati rendelet a társasházi házirendnél szigorúbb, ott a szigorúbb szabályt kell alkalmazni.

Egyes önkormányzati rendeletek kimondják, hogy lakásokban zajt okozó háztartási gépek használata és szerelési munkák elvégzése általában hétköznapokon 7:00–20:00 között, szombaton 8:00–12:00 és 14:00–18:00 között lehetséges, vasárnap és ünnepnapokon pedig tilos az ilyesféle zajt okozó tevékenység. 

A tipikus zajforrások és kezelésük

1. Felújítás és barkácsmunkák

A felújítás szinte minden társasházi lakóközösségben időszakonként megjelenik. A fúrás, vésés, kalapálás, csempézés zajszintje néhány tíz decibelt is meghaladhat, ami az egész lépcsőházban hallható. Helyes megközelítés, hogy az ilyen munkákat előre jelzik a szomszédoknak, és betartják az önkormányzati rendelet vagy a házirend által megszabott időkereteket.

A Tht. alapján a közgyűlés, illetve az SZMSZ meghatározhatja a felújítási munkák megengedett időkeretét. Ha nincs ilyen helyi szabályozás, az általános elvárás a szomszédok előzetes tájékoztatása és az ésszerű időbeli keretek tartása.

2. Zenehallgatás és bulizás

A leggyakoribb panaszok egyike a hangos zene, különösen az éjszaka folyamán. A hatályos zajvédelmi rendszerben az éjjeli zajterhelési határértékek (22:00 után) jóval szigorúbbak a nappali értékeknél. A mély hangfrekvenciák különösen nehezen szűrhetők ki, mivel a falak és mennyezetek ezeket a hanghullámokat jóval kisebb mértékben nyelik el, mint a magasabb hangokat, így a szomszéd által érzékelt rezgés és mély zúgás sokszor erősebb benyomást kelt, mint maga a dallam.

Ahol a házirend 22:00-t jelöl meg a csendes időszak kezdeteként, ott ez a határidő egyben jogi hivatkozási alap is lehet panasz esetén. Egyes önkormányzati rendeletek szerint például a gépi zene alkalmi rendezvényeken 22:00 óráig megengedett, azon túl nem.

3. Kisgyermekek és állatok

A gyermeksírás, a csoszogás, a labdajáték a padlón mind olyan zajok, amelyek talán a legtöbb megértést igénylik a szomszédoktól. A kisgyermekes szülők általában nem tudják teljes mértékben befolyásolni, mikor sír a gyerekük. Hasonló a helyzet a háziállatokkal. egy kutya ugatása vagy macska nyávogása hatalmas feszültséget kelthet, de a gazda nem mindig tudja azonnal megszüntetni.

Az állattartásra vonatkozó szabályokat a legtöbb társasházi SZMSZ és önkormányzati rendelet tartalmazza, de ezek általában az állattartás feltételeit szabályozzák, nem a zaj mértékét. Ha egy állat tartósan és indokolatlanul hangos, először a közös képviselőhöz, majd szükség esetén a hatósághoz lehet fordulni.

4. Lépések és kopogás, azaz a szerkezeti zaj

Az úgynevezett lépészaj az egyik legnehezebben kezelhető zajforrás társasházi környezetben. Még a „normál” lépések is hallhatók lehetnek a padló alatt, ha az épület hangszigetelése nem megfelelő. A kemény parketta, a csempe, a kopogós sarkú cipő mind fokozzák ezt a hatást.

Padlóburkolat cseréjekor vagy felújításakor az egyik leggyakrabban elhanyagolt lépés a megfelelő hangszigetelő réteg beépítése. A burkolat alá elhelyezett hangszigetelő alátét, legyen szó 

• rezgéscsillapító habszivacs rétegről, 
• vagy speciális hangszigetelő lemezről,

jelentősen csökkenti a lépészaj és az ütközési hangok átterjedését a szomszédos lakásba. Ezt sok esetben nem csupán szomszédi figyelmesség, hanem az épületre vonatkozó építési előírások vagy a társasházi házirend is kifejezetten megköveteli.

Ha a felújítást végző lakó ezt a lépést elmulasztja, és a szomszédban érzékelhetően megnő a zajterhelés, a sérelmet szenvedő fél jogosan fordulhat panasszal a közös képviselőhöz. Amennyiben a probléma nem rendeződik, a kérdés akár bírósági úton is rendezhető. A bíróság kötelezheti a tulajdonost a megfelelő hangszigetelés utólagos pótlására, illetve a bizonyítható kárért kártérítés is követelhető.

5. Klímaberendezések és más műszaki eszközök

A klímaberendezések kültéri egységei komoly zajforrást jelenthetnek. Az épületek rendeltetésszerű használatát biztosító technikai berendezésekre az üzemi zajforrásokra előírt határértékeket kell alkalmazni. Ide tartoznak:

• a felvonók,
• a kazánok, 
• a szellőző- és klímaberendezések. 

Ilyen esetekben a tulajdonos felelős azért, hogy a kültéri klíma egység ne lépje túl az övezeti zajhatárértékeket.

A konfliktusok kezelése lépésről lépésre

1. lépés: Közvetlen kommunikáció

Az első és legtöbb esetben leghatékonyabb lépés a közvetlen, nyugodt megkeresés. Ha egy szomszéd tudja, hogy zavart okoz, sokan hajlandóak változtatni a magatartásukon. Fontos, hogy az első megközelítés ne vádaskodó, hanem tájékoztató legyen. Sok vitát meg lehet előzni egyetlen barátságos, személyes, de határozott megbeszéléssel.

2. lépés: A közös képviselő bevonása

Ha a közvetlen megkeresés nem vezet eredményre, vagy ha valaki nem akar direkt konfrontációba lépni, a következő lépés a közös képviselő értesítése. A közös képviselő feladata az együttélési szabályok betartatásának elősegítése. Panasz esetén a képviselő szóban vagy írásban felszólíthatja a zavaró lakót a magatartás megváltoztatására.

Érdemes a panaszt írásban is beadni, mert ez dokumentumként szolgálhat, ha az ügy továbbiakban hatósághoz kerül. Az írásos panaszban fel kell tüntetni a zajok 

• leírását, 
• időpontját, 
• és ha van, a mért zajszintet.

3. lépés: Hatóság értesítése

Ha a közvetlen megkeresés és a közös képviselő bevonása sem hozott érdemi változást, következő lépésként a helyi önkormányzat jegyzőjéhez lehet fordulni hivatalos zajvédelmi panasszal. A beadványhoz érdemes csatolni minden addig összegyűjtött dokumentumot: 

• az írásos panaszok másolatát, 
• a közös képviselőnek küldött leveleket, 
• valamint a zavaró zajok időpontjait és körülményeit rögzítő feljegyzéseket.

Minél részletesebb az ügy dokumentációja, annál megalapozottabb a hatósági eljárás.

A hatóság szükség esetén helyszíni ellenőrzést és szakértői zajmérést rendelhet el. Ha a mérés igazolja, hogy a zajterhelési határértékek túllépése valóban fennáll, a hatóság határozatban kötelezheti az üzemeltetőt a hangszint mérséklésére, és bírságot is kiszabhat. Súlyosabb vagy ismétlődő jogsértés esetén a tevékenység folytatása akár fel is függeszthető.

4. lépés: Polgári jogi út

Ha a hatósági eljárás sem vezet eredményre, vagy a zajterhelés ugyan nem lépi túl a hatósági határértékeket, mégis bizonyíthatóan sérti a szomszéd jogos érdekeit, polgári jogi úton is lehet igényt érvényesíteni. A Polgári Törvénykönyv szomszédjogi rendelkezései alapján a bíróságtól kérhető a zavaró magatartás abbahagyására való kötelezés, valamint a bizonyított vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése. Nem vagyoni kár bírósági úton is érvényesíthető, amennyiben az okozati összefüggés megfelelően alátámasztható. Ilyen károk például

• a tartós zajterhelés miatt romlott életminőség, 
• alvászavar, 
• illetve az egészségkárosodás. 

Mivel azonban a polgári per időigényes és költséges eljárás, ezt az utat jellemzően akkor választják, ha minden más lehetőség kimerült, és a felek közötti vita tartósan, megoldás nélkül húzódik.

Megelőzni könnyebb, mint megoldani

A zajból eredő szomszédviszályok legtöbbje megelőzhető megfelelő odafigyeléssel és kommunikációval. Íme néhány módszer a konfliktusok elkerüléséhez.

Tájékoztassuk a szomszédokat az előre tervezett eseményekről.
Ha például hétvégi bulit vagy felújítási munkát tervezünk, érdemes előzetesen szólni azoknak, akiket leginkább érint. Ez nem kötelezettség, de nagyon sokat segít az elfogadó légkör megteremtésében.

Befektetés a hangszigetelésbe.
Szőnyeg, nehézfüggöny, hangszigetelő alátét a parketta alá, ezek viszonylag kis befektetések, amik érzékelhetően csökkentik az átmenő zajt. 

A zajra érzékeny tevékenységek helyes időzítése.
A csendes időszakok betartása nem csupán jogi kötelezettség, hanem egymás iránti figyelmesség is. A legtöbb ember számára a reggeli, déli és késő esti csend kiemelten fontos.

Rendszeres kommunikáció a közösségben.
Ahol a lakóközösség rendszeres gyűléseket tart, ahol a közös képviselő aktívan kommunikál, ott a problémák korábban kerülnek felszínre, és nagyobb az esélye, hogy informális úton rendeződjenek.

A technológia szerepe a zajmérésben

Okostelefonos alkalmazásokkal ma már bárki végezhet tájékoztató jellegű zajmérést. Ezek az eszközök nem rendelkeznek jogilag bizonyító erővel, de segíthetnek tájékozódni arról, hogy a zajszint mikor lépi túl a normális értékeket, és mennyivel. Ha hatósági eljárást kezdeményez valaki, és szükséges a szakszerű mérés, azt csak akkreditált mérőeszközzel, szabványos módszertan szerint lehet elvégezni. Ezt a mérést a hatóság végeztetheti el, vagy egyénileg szakértőt lehet megbízni.

Különleges helyzetek: Airbnb, rendezvénytermek, vállalkozások

A rövid távú lakáskiadás az elmúlt évtizedben új típusú zajjal kapcsolatos konfliktusokat szült a társasházi élet esetében. A turisták nem mindig ismerik a ház szabályait, és a vendégek felszabadultabb, hangosabb magatartása könnyen feszültséget okozhat a többi lakó mindennapi életritmusában.

Az ilyen helyzetek kezelésére a társasházi törvény is eszközt ad a lakóközösség kezébe. A közgyűlés határozatban feltételeket szabhat meg arra az esetre, ha valaki a lakását nem lakhatási célra kívánja használni, hanem például rendszeres vendégfogadásra, vagy rövid távú kiadásra. Ezek a feltételek kiterjedhetnek 

• a zajvédelemre, 
• a vendégek tájékoztatási kötelezettségére, 
• a közös területek használatának rendjére, 
• sőt akár a tevékenység teljes megtiltására is.

A tilalom kimondásához azonban megfelelő szavazati arány szükséges. A döntéshez általában az összes tulajdoni hányad alapján számított minősített többség kell, amelyen belül a közvetlenül érintett, azaz a zavaró lakással szomszédos tulajdonostársak kétharmadának igenlő szavazata is szükséges. Ez a kettős feltétel azt hivatott biztosítani, hogy a tilalom ne legyen indokolatlanul könnyen bevezethető, ugyanakkor a leginkább érintett lakók véleménye kellő súllyal számítson bele a döntéshozatalban.

Kapcsolati szempontok: empátia az együttélésben

A zajjal kapcsolatos viták sokszor nem csupán a decibelre vonatkozó kérdések, hanem a kölcsönös elfogadás és tisztelet hiányának kiütközései is. Érdemes emlékezni arra, hogy a szomszéd is ember. Lehet, hogy éppen nehéz élethelyzetben van, újszülött gyermekével nagyrészt virrasztással tölti az éjszakákat, vagy fogalma sincs, hogy mennyire hallatszik át a zenéje. Az empátia nem jelenti azt, hogy el kell tűrni a valódi zajterhelést, de segít abban, hogy a vita ne váljon személyeskedéssé.

Ahol a személyes megkeresés lehetőséget teremt az egymás megismerésére, ott a probléma általában gyorsabban megoldódik, mint ahol azonnal hatóságot értesítenek. A jó szomszédság hosszú távú befektetés, egy megoldott konfliktus után sokkal könnyebb egymás mellett élni.

A jó szomszédság, mint közös felelősség

A zajra vonatkozó szabályok betartása társasházi környezetben nem pusztán jogi kötelezettség, hanem a minőségi, egészséges és békés lakókörnyezet egyik alapfeltétele. A jogszabályi keret (a társasházi törvény, a zajvédelmi rendeletek, az önkormányzati előírások és a házirendek) csupán egy minimumot határoz meg, azt a küszöböt, amely alatt a hatóság még nem lép közbe. A valódi, tartós harmónia azonban ennél többet igényel. Fontos, hogy a közösség tagjai ne csupán a szabályokat tartsák szem előtt, hanem egymás jogát a nyugalomhoz és a pihenéshez is komolyan vegyék.

Érdemes ezt a kérdést a kölcsönösség szemszögéből megközelíteni. Aki ma zajt okoz, holnap maga is lehet az, akit zavar a szomszédja. Az előzetes tájékoztatás, a megfelelő hangszigetelési megoldások alkalmazása, a kötelező csendes időszak betartása és a nyílt, őszinte kommunikáció mind olyan eszköz, amely nem csupán a konfliktusokat előzi meg, hanem hosszú távon erősíti a lakóközösség összetartását is. A jogi eszközök és a hatósági eljárás természetesen rendelkezésre állnak, ha szükség van rájuk, de ahol a kölcsönös bizalom és figyelmesség kultúrája erős, a jogi út igénybevétele ritkán történik meg.

​​Gyakran ismételt kérdések

Csendháborításnak számít-e a nem szándékos, mindennapi élettel járó zaj?
Nem feltétlenül. A jog két feltétel együttes fennállásához köti a megállapítását. A zaj egyrészt legyen alkalmas mások nyugalmának megzavarására, másrészt minősüljön indokolatlannak. A mindennapi élettel együtt járó hangok, mint a bútortologatás, ajtócsukódás, normál léptek, általában nem érik el ezt a küszöböt. Minden esetben a konkrét körülmények együttes mérlegelése dönt, hogy csendháborításnak számít-e vagy sem.

Szabálysértésnek minősül-e a csendháborítás, és milyen következményei lehetnek?
Igen. A szabálysértési törvény külön tényállásként nevesíti a csendháborítást: aki lakott területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas mások nyugalmának megzavarására, szabálysértést követ el. A hatóság figyelmeztetést adhat, helyszíni bírságot szabhat ki, vagy feljelentést tehet. 

Hogyan járjon el a bérbeadó, hogy elkerülje a bérlője által okozott vitákat?
A bérbeadónak mindenképpen fel kell hívnia a bérlő figyelmét a társasház házirendjére és a zajszabályokra, sőt célszerű a bérleti szerződésbe is belefoglalni, hogy a házirend megsértése azonnali szerződésbontást vonhat maga után. Ez nemcsak a többi lakót védi, hanem a bérbeadót is megóvja a közösséggel való konfliktustól.

Vannak-e kivételek, amikor a szokásos zajra vonatkozó szabályok nem érvényesek?
Igen, néhány esetben a szabályok nem alkalmazhatók szigorúan. Belső terekben kivételt jelent az olyan felújítás, amely azonnali és esetlegesen súlyosabb károkat szüntet meg, például csőtörés esetén a szerelők munkája. Emellett augusztus 20-a és Szilveszter éjszakája szintén kivételt képez a szabályok alól. Természetesen ezek a kivételek nem jogosítanak fel korlátlan zajkeltésre, csupán a szokásos időbeli és decibel-korlátok alól adnhatak átmeneti engedményeket.